az optikai lencserendszerbe jutó fény
a lencsetagok felületéről
nem kívánt módon visszaverődik, és
zavaró fényjelenséget idéz elő a képen

megterít
átver
kivezet
félvezet
megkerül
kisajtol
elgurul
ráfagy
kihajt
kiterít
felver
félver
elhajt
átmegy
ráköszön
meglép
kilök
elfogy
meglát
odamegy
lefolyik
kitárul
felbukkan
hátralép
kiveséz
kibelez
kifogaz
megműt
ráfarag
mérlegel
kifest
kiül
leáll
megtapogat
beletöröl
visszaad
felpofoz
elszalad
visszanéz
ráfogom

vissza se néz

becsillan

[ chronotope ]

apnoea centralis

álmomban sokáig úsztam –
víz alatt

hosszú órákon át
lélegzet-visszafojtva

próbáltam felidézni
milyen volt a part

más emlékem különben nincs

ha esetleg valaki
mellém feküdt volna
most lehetne szem-
és fültanúm

széthúzom a szavakat –

magunkra mutató jelek

és azt veszem észre

egyre
gyakrabban
ismételek

[ Sei das Wasser ]

megkönnyebbülve –
felkap a szél a sarkon
ér a naplemente belenézel
beragyogja a szobát fentről
ahogy hazaér elveszett fiad
szemben egy nappali kéklő fénye
hogy nézel ki szedd össze végre
magad magad magad magad

szemben egy konyha a szürkület lassan
elvarrja szálait elmész nézem
közben a ruhád a széktámlán marad
felkap a szél a sarkon
fordul a férfi fordul a nő is
két vállon két fekvő
bebalzsamozott
alak

[ 20261005_215028 ]

K. E.-nek

terített asztal a liftben.
mondjuk nem minden alany
ami fénylik bár megvan
a magához való. minden.

egy gombnyomás a lassan
felgyülemlő üledékhalom fölött
szemmel alig érzékel
letarolt csapok pálcikák
ahogy a nap bevilágít elsőre.

aztán megindul a balkon
este van este van ismétlődik
messze messze ismétlődik
szemben a Bús Donna
rendel elsőre kihozzák
neki nevetgél.

bal kezében ciga-
retta a lábával megtámaszt
áll a balkonon félig nyitva
mond valamit a másik nőnek.

áll a szoba közepén vagy a
balkonon jobb kezében
pohár bor hajolgat kicsit később
előrehajol.

második emelet ahol egy nő.

a parkettra kuporodik.

akkor a domboldal

ülök kint hogy honnan ér
a fény az attól függ
az égen gépek felhőkön át
lejjebb lejjebb ereszkedve
kapaszkodom a korlátokba
magamról meg meg
feledkezve

minden mindenütt
mesék rímrontója
fülbe súgott formátlan szavak
félemberek lakják e helyet
tükörben nézik az új évadot
saját tévéjük helyett

érkezik az első repülő hal
celofán szárnyakon száll alá
ki merne mily halált megvető
bátorság naná na ná

indákon az erezet valaki
locsol fönt szivárognak
a felhők ereszek olajfoltos aszfalt
ez a városközpont felé megy
mondanám de nem
terítesz asztalt ma se nekem
se másnak egyetlen kapcsoló és
a vége egy befejezetlen történelem

Aquinói kikopott ha
sonmás ki erre ki arra fel is
le is a kar ereszkedik
egyre lejjebb mikor a pohár
törmeléke után kutat ameddig
a partvis elér nedves kézzel
kitapogat telér a falnak
lökött dívány alatt irányváltásban
a repülő kalap a repülő kalap mert

minden a te szemedtől függ

vala
hogy
megrövidülnek
a lábak
a kar nyújtózik
körbe a háton
valahogy mégis
a gyantába tapadt
csigaváz
hagy
nyomot
tünékeny
látvány
különösen aznap
 
szótáraztunk
 
mígnem hajnal
végül belép a közös
be de már rövidül a nap
ahogy felenged szorongásod
egy ismerős italautomata
ölel
és
ében

Total solar eclipse of 29 May.
Pseudo-Eddington experiment

láttam ahogy elkalandozik
madárka szállott rá
régi vágású
költői levelét (megírta)
kalandozik a tekintet
a mederből felszálló szürke
szúrós szag illetve illat
átható áthatolhatatlan
hogy’ is mondtad
a figyelem fenyegető közepe
de hogy valóban üres
üres-e
állati ösztöneid kontúrja
mozdulatlan
 
úgy hívtak akkor a gyors
hajtás bajnoka a gyárban
harminc harmincöt
évet húztál le hang nélkül
áthelyeztek előbb tömöríteni aztán
a mélyhúzásra hang nélkül
(hajtott hajlított meg
meghajolt egyszer
egyszer egyszer)
 
hangosan pattog egy forró lemez
mikor felhő takarja el kint a napot

Nehogy kárt csinálj!
kiabált utánam miközben én
rohanva egy levágott fejű
teli kromofágos flakonnal
 
hallottam távolodó hangját
ha beszéltünk beszélhettünk –
nem éppen ideális akusztikai
kialakítású tér
 
egy zsalucsíkos négyzet
keresztmetszetű alagút
 
végül az ég ismerős kékje
a fényes zománc pattanásig feszül
meglódítom a karom és a maró
vegyszer ömleni kezd fel-
felé egyre feljebb
 
a szétcsapódó felhőket még látom
egy tükröződő motorháztetőn
 
ebben az értelemben nincs változás
szigorú tekintete megállás nélkül jár
újra és újra eltévesztett
ügyetlen tánclépéseink között

szélharang szólt a kertben
fürge vihar áztatta e helyet
mint feszes hordó beton talpakon
most üresen kong az emlékezet

Anmeldung

az ajtót becsukom
egy kulcskarikán függ az életem
elfordulok kint a folyosón
tapogatom a falat kiengedett hálójában
pók lába matat béna
zsákmánya után 
a sötétben

a telekszomszédom egész nap
fúrt faragott vésett kalapált
a kerítést benőtte a gaz csupa tövis
eltakarva minden kilátás épphogy
egy keskeny résen át azért mégis
láttam valamit

ha csönd lett kinéztem újra tudtam
észre nem vehet

kopognak

jó napot szomszéd iszunk egy felest
iszunk egy felest fél egészség
jó napot szomszéd jó napot
mi járat csak nem engem kémlel (!)
ahogy egész nap fúrok faragok ráadásul
ma van a születésnapja szóval
fel is egyúttal
köszönteném

kedves bár amiért jött láthattam végül is
egész nap a keskeny résen át
a kerítés csupa gaz tövis

valóban csak egy marék szög

nahát

2024. december 24.

@Vado_Mori, 7 days ago
Thank you, algorithm, for suggesting this

az éjfél tűnőben
szálkáid kilökdösted a tányér
szélére csupasz háttal simulsz némán
záródó ajtók halhideg üveglapjaihoz

két ollója közé fog és
elindul velünk hátrafelé

megadtam magam
olcsón és szárazon
bár azon lamentálni
momentán kár – csak

elő kell venni a bőröndöt
keresni kell egy táskát és
ki kell dobni a fölösleges holmit –
hogy meddig

azt is tudtad hogy ez kötéltánc lesz
most mégsem fordultál vissza
az utolsó emeleten akár

fejvesztve menekül
de ha belegondol abba milyen
a fej elvesztése
triviális az élettel össze nem egyeztethető
ha belegondol

és ha másért nem a finom
felbontású látvány
kedvéért

a kedvedért_