Ennyi csak, ez a
kis színjáték, mit a part vándora
tőletek kaphat.Szabó Lőrinc: Ipoly fűzei –Tücsökzene 50.
vonat robog hangja távol
letör egy darabot az éjszakából
ahogy a vashídhoz ér az Ipoly fölött –
s te úsznál de már kapaszkodsz
sodor az éj
minden kis árnyék konok kevély
fölötted képek rajzanak
és megnyílik egy ablak a félhomályon át
képzeleted máris a torkolatig lát
ahol összehordott emlékeid zátonyán
mint vijjogó sirály nyoma
foltokat hagyott annyi
mikor? hová? minek? soha!
így sodródsz tovább melletted hajók
s egy széles uszály
töri meg az alsószél goromba hullámait
ó, de súgnék most én a Dunának s csak neki súgnék én valamit!
hogy sorsommá lett ez a nehéz folyó
és alakít most is mikor áradó éledő
tavasszal a zöld vagy téli partján a jég
éles kövei közt szürke törmelék
andezit
s hogy áttörtem végre a magam korlátait
mikor evezni tanultam a csónakház alatt s emelni súlyos terheket
dobd föl vállra! három, négy!
emeld emeld amíg lehet
és a lányok! minket csodáltak! bőrük meztelen
velünk eveztek ők is
nem is folyón –
tengeren!
– – –
fölötted képek s egy vékony képkeret
az ablak vastag üvegére álmos ég mered