mikor hűvösödött néha már szeptember végén
(átfordultunk egy másik éjszakára)
megfagytak a lábujjaid szinte járni sem tudtál
törted a kemény levegőt
az ünnep hetében a főtéri installáció mögé bújva
vártad hogy megérkezzenek a többiek
aztán az arany színű csendben
észrevétlenül leszállt
az éjszakai buszról és
rád terített egy izolációs fóliát
éjfél után
megkönnyebbülten tompa végtagok
azbeszt-szürke szád fölösleges szem- és hallóidegeid
gubbasztottál egy padon kizárva az önkezűséget
valami más marad
csak te voltál ott meg egy kék kalap