Éjszaka, ne tűnj el.
Kukorelly Endre: Ne pirkadjon. Ne legyen pirkadat
kopott edényben gőzölög a tenger
mikrohullámban úsznak a jelek
világít egy A-pluszos torony
(én ülök te meg)
ablakot vágsz a kartondobozra
nyújtod a kezed és
a horizont sűrű szövete alatt
felfut kúszik a hajnal
kiválaszt egy univerzum
hol betonteknők magányában
hol keserű ízben ázva
vagy egy töredezett élzáró szakadéka fölött
a bináris logika kétélű fegyver
már mondtam hogy ne hagyj itt –
egyszerűen csak menj el
* „mely azután gyenge ereszkedő hajlással (apotézis) az oszlop törzséhez simul”