Esernyőhéj

meg a nap kapuján át, és hol az álmok
népe tanyázik

Homérosz: Odüsszeia

a vállam keskeny a csípőm széles
nézem magam a tükörben
később elnyújtózom egy üres kádban
megnyílik a nap
vékony fonálon esni kezd
aztán eltűnünk
a lefolyón át