belülről nézve
a gyerekkor még az ismeretlen szinkronhangok
kora
a fenyő megnőtt szinte húzza magával dőlni
a ház falát az alsó ágakat körbe
levágtuk a kerti járda így kényelmesebb lesz
az út a kilincsig
vezet
reklámszatyorban színes gombolyagok
az a kép
a dohos sarokból
múltba horgolt kivehetetlen arcaid
már
nem kereslek mikor
felütődik egy vonatkerék
infinitezimális késésben vagy így jutsz
el
végül oda hogy kívülről is be tudd zárni a kaput
átlépve
az ágak lehulló
tetemein