idővonal
levisszük
a kutyát és lenn
ül már anya apa gyerek
háromszögben
játszunk
meg egy hatvan literes zsákot
a megtalált szemétnek
(műanyag üveg alumínium
palackba zárva) többnyire
háztartási hulladék szerteszét
heverünk szerencsére gyenge még
az uvb de sugárzó hőből épp elég
hogy a bőrünk alatt
csontig hatoljon a hideg szalad
itt az idő
mondom egy váratlan fordulattal
pedig volt már számtalan perc
holott sokkal pontosabban mérjük rég
(meg úgy is hívjuk viccesen kerék)
mindenesetre nyílik a zsák
belekerülnek kemény lombú erdők
áradó rétek szomorú külsejű fák
és hiába a behatárolt térfogat
azon is túl nő ahogy pakolunk
tovább
bóklászva a műút felé egy patakon át
elfordul hirtelen irány
a torkolat így mint torkolat
eltűnik sőt ha már ennyire közel
feltűnés nélkül bezsákolható
az ipoly is csendben a füzeivel
lassan hazafelé indulunk
végeredményben miénk a táj lakatlan
(egy rakás felázott vonalkód alakban)
éjszaka lett
felnyílik a nagy fedél
és e sötét lyukon át kiöntjük
a rászedett világot