kuporogva csak várom a csodát
József Attila: Mint gyermek…
utánérzés
a telefon csörög (ha ezt lehet még
csörgésnek mondani) a vállalkozó hív érkezik
a mázsa cement átnyúl a kapu fölött a rácson
kisebbik öcsém mása kiköpött
én csak bámulok rá február van foggal
körömmel ez még a tél valahogy megél
a vállalkozó megvonja vállát köp egyet
nem beszél számla nélkül a szemem
csukva ma sűrűbb a nyála koccannak
a kövek a számla
tömb amúgy sincs nála
csöngetek hiába
évekig ültél a lépcsők alatt a telefon
csörög közös családi kép azóta híd
épült a komp nem jár
a beteg jól kooperál de a központ
(ozás) hiánya nehezíti
a koherens személyiség meghatározását
kisebbik öcsém kiköpött másolat
valami eltörött vagy meghasadt
elővesz egy kockás füzetet
nullától százig repkednek a számok
de nem tudta megkülön
böztetni a prózát és a prózait
illetve képtelen volt projekt
szerűen gondolkozni és már nem is fog soha
csöngetnek nyitom
átadás átvétel emléklap
a hamvasztásról dátum helyett tájmkód
volt némi plusz költség is de
ez most nem érdekes
robogunk ahogy húzod a szánkót