1909 április 25
Párisba készültem gyalog a faszobrásszalKassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek
i.
éppen azt csinálom amihez
senkinek nem volna kedve
éjszaka egy kihalt utcán
le a mélybe ereszkedve
figyelni kezdem az ablakokat
kinyílnak az ágbogas fák
száraz árnyékuk összeáll
közben töredezik a világ
ii.
szürkületbe bújó patakok
domb emeli messzire az utat
mintha a költőt láttam volna
egy szárnyatlan lóra mutat
kalapot repít a szél és
a kéz ami utána nyúl
forgott vadul az örvény
a kalap fenn a költő alul
próbálta elérni de vihar
kelt a lakópark ölén
kemény kabátja mint a
vitorla feszült már fölém
(az utolsó járat mindenhol
megáll kihajolnak a fák
beteljesül végleg ami kész
a logika szú-módra rág)
iii.
lett földed lett virágod
s négy szögletes sarok
(innen nézve metszetek)
mind egyedül lakod
színes bőrönd becsoma
golva neked nyerít az idő
zsebed üres kiadó házad
azonnal költözhető
elindulsz egy kihalt utcán
a kapukon fényes lakat
esik makacs szél fúj
tépkedi a plakátokat
2024 április 25