Csupasz földön mászik az ég
vinnyogó telet elleni.Bella István: Táj 1
1
a kurzor villog
egy izzó kiég
függőleges áramlás holt ágakra
tör a napszél
üres a magtár bezsákolva az idő
a deszkák között kipereg
ami maradt
2
meglehetősen izgatottnak tűntél
az ott felejtett kérdőjelek miatt (?)
amikor még egy vessző is számít
az óra közeledő mutatói szabályos
formákat hasítanak a reggeli homály
lámpára dobott hálóing
3
hatvan másodperc elég
frissen kevert vegyszer
és vörös fény a sötétkamrában
így világítottál
le egyszerre négy képet egy feldarabolt
fotópapíron mint a könyvjelző négy
identikus másolat
összetapadva a fixírben
a függöny mögött meséltél
vőlegényről és menyasszonyról
próbáltalak megnyugtatni
de már késő volt
előhívtam ziháló ösztöneidet
4
hanyatt feküdtünk
sokáig mozdulatlanul
egyszer csak átgördültél a mellkasomon
(egyik oldalamról a másikra)
mint meztelen égbolt a csupasz földön
5
kicsi vagyok és egészen fiatal
vagyis gyerek
de van amit már el tudok dönteni
(itt élek közöttetek)
arcom téglapiros hajamból barna völgy pereg
a lábam elé fehér szoknyám körül
megpihen a szél
bár még inkább csak szemlélődőm
hol egyedül hol nélkületek
különös
de terv szerint ma megszületek